Tizenhárom éves voltam, amikor egy koraőszi délutánon anyámmal a konyhában üldögéltünk. Ő szokása szerint könyvet olvasott, én leckét írtam, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és megérkezett a nálam két évvel idősebb bátyám.

Soha nem volt egy finomkodó típus, így azonnal a tárgyra tért: 

– Szia, Anyu! Hány nyílás van egy lány lába között?

A kérdés meglepett, de anyámat nem igazán. Mivel két gyerekét hosszú idő óta egyedül nevelő, modern nő volt, fel volt mindenre készülve.

– Lehet, hogy korai – mondta –, de szerintem eljött az idő, hogy felvilágosítsalak titeket. Főzzetek egy teát, üljetek le, és vágjunk bele.

Ahogy egyre jobban belemélyedtünk a témába, a világ egyszer csak elkezdett kitágulni. Ajtók nyíltak meg, kertek borultak virágba, vízesések fakadtak, új bolygók keletkeztek. Bármit kérdezhettünk, mindenre korrekt választ kaptunk.
Anyám szavaiból értettem meg, hogy a szexualitásban csak a párunk örömén keresztül leszünk képesek igazán boldogok lenni. Férfi és nő érzelmi, szexuális kapcsolatát leírni ennél szebben azóta sem hallottam.

Gyerek voltam még, de ezt a beszélgetést soha nem fogom elfelejteni. Olyan ragyogó tanításban volt részem, amelyet – évtizedek tapasztalatai és ez irányú tanulás, fejlődés után –, most már itt az ideje tovább adni, megosztani.